Schmidt Mária: - Azért választottuk a gyerekek tragédiáját, mert úgy éreztük, hogy ez annyira felfoghatatlan, ez annyira embertelen, mindig a gyerekek azok akik egy világégést, egy háborút a legjobban megszenvednek, így volt ez a múltban, így volt ez ma is és azok a gyerekek akik 1944-ben voltak gyerekek, valójában ennek a szörnyű tragédiának olyan áldozataivá váltak, hogy még ha túl is élték azokat a szörnyűségeket amiken keresztülmentek, valójában a gyerekkorukat elrabolták tőlük, és olyan sebekkel lettek kénytelen tovább folytatni az életüket, ami talán feldolgozhatatlan sebként maradt velük egész életükben. Azt szeretnénk, hogyha azok a fiatalok akik eljönnek és akik esetleg erről nem tudnak semmit egy pillanatra elképzelnék azt, hogy min mentek keresztük ezek akik hát hatvan évvel ezelőtt voltak gyerekek.

Mv.: - Lesz egy megnyitó ma, mi lesz ennek a programja?

S.M.: - A megnyitó, hát szeretnénk a Terror Háza Múzeum előtt rendezni, dehát talán eső lesz, azért mégis azt gondolom, hogy szerencsénk lesz és sokan lesznek ott és gyújtanak velünk együtt egy-egy szál gyertyát. A kiállítást a Magyar Országgyűlés elnökasszonya, » Szili « » Katalin « nyitja meg, a Fidesz Magyar Polgári Párt képviseletében Pokorni Zoltán fog beszélni, a Fővárosi Önkormányzatot pedig a főpolgármester úr Demszky Gábor képviseli, és velünk lesz még egy túlélő aki 1944-ben még fiatalember volt, Domonkos István is.

Mv.: - Beszéljünk a kiállításról, nyilván különleges módon mutatja be az iszonyatot, hogyha lehet ilyen ellentéte egyáltalán megfogalmazni, mitől lesz újszerű vagy másmilyen vagy könnyebb megértést segítő?

S.M.: - Nagyon nehéz egy ilyen témát kiállításon bemutatni ráadásul nálunk az időszaki kiállítás tere elég kicsi, arra törekedtünk, hogy megdöbbentsük és megpróbáljuk érzékeltetnie tragédiának a méretét.

Mv.: - Mely időszakot ölel föl, tehát ugye az is egy vitatott téma, hogy mely időszakot ölel fel a zsidóüldözés Magyarországon, melyik időszakhoz kapcsolódik a kiállítás?

S.M.: - Ahogy a címben is jelezzük 1944-re koncentrálunk és ez a Hetedíziglen című kiállítás mely a gyerekekkel foglalkozik, elsősorban ennek a tragikus időszaknak a történéseit mutatja be. De ugyanakkor egy európai kitekintést is adunk, mégpedig abban az értelemben, hogy rámutassunk arra, hogy ez a történet nem magyar történet elsősorban, illetve nem kizárólagosan, bár magyar történet is, de ebben a történetben magára ismer Európa nagyon sok országa, hiszen a nácik által megszállt területeken hasonló sorsra kerültek az ottani zsidók és részben a romák is és hát az ottani gyerekek is, tehát azért a 1,5 millió európai áldozat, gyerekáldozatra is emlékezünk. Miután úgy éreztük, hogy nem tudja talán mindenki teljes mélységében megérteni ennek az egy teremnek a megtekintésével ezt a szörnyű tragédiát, ezért a fenti időszaki kiállítási termünkben Magyar Tragédia 1944 címmel is berendeztünk egy kiállítást, ahol a magyar történetre fókuszálva elsősorban 1944-re, hiszen ennek a tragikus évnek a hatvanadik évfordulója van idén, ezt az évet mutatjuk be, de itt már az előzményekről is, az odavezető útról is ejtünk szót. Természetesen egy kiállításnak nem lehet a feladata az, hogy mélységében bemutassa a XX. század első felének összes olyan tényezőjét amely elvezetett oda, hogy ez a tragédia bekövetkezzen. Ez történeti monográfiáknak a feladata. Egy kiállítás inkább arra szolgál, hogy érzelmileg megrázza a látogatót, felhívja a figyelmét és esetleg arra késztesse, hogy egy kicsit utána nézzen maga is. Ezt szolgálják azok a touchscreenen elhelyezett anyagok amelyek a látogatóink rendelkezésére állnak és szolgálják azok az anyagok is, amelyeket egyébként hát elhelyezünk a kiállítási térben.

Mv.: - Vannak-e olyan anyagok a múzeumban amelyet korábban még nem láthatott senki valamifajta új információ akár?

S.M.: - Nem nagyon vannak új információk, ez egy eléggé jól földolgozott kérdés, eléggé jól feltárt kutatási terület, inkább mégegyszer mondom mi a megdöbbentésre, az érzelmi azonosulásra szeretnénk építeni és arra, hogy azok a generációk akik esetleg nem tudnak erről semmi, hogy azok is egy pillanatra megálljanak és végiggondolják. És azt az érzést keltsük bennük, hogy hát éristen hogy történhetett ez meg, hát hogy fordulhat ilyen elő egyáltalán.

Mv.: - Az a címe a kiállításnak hogy Hetedíziglen, nyilván nem véletlenül.

S.M.: - Igen, arra utalunk ezzel a címmel, hogy az iszonyat és a sebek olyan nagyon erősek, hogy hosszú generációk kellenek majd ahhoz, hogy igazán behegedjenek és hogy hetedíziglen is emlékezni fogunk ezekre a szörnyűségekre. A XX. század története egyébként bővelkedett olyan katasztrófákban és olyan tragédiákban, amelyekre még nagyon sokáig fogunk emlékezni, és még az unokáink és az ő unokáik iszonyattal fognak emlékezni.

Mv.: - Meddig látható a kiállítás?

S.M.: - Az érdeklődéstől függően szeptember végéig, október végéig tart.

Mv.: - Köszönöm szépen, hogy eljött hozzánk.