A kiállítás szimbolikus látványelemei szervesen ráépülnek a január 16-án megnyílt Wallenberg-emlékkiállítás installációjára. A falakon gyermekportrék láthatók, illetve a koncentrációs táborokba elhurcolt gyermekek naplóiból, jegyzeteiből olvasható válogatást. A bejáratnál elhelyezett tejüvegre elhurcolt gyermekek neveit vetítjük (Yad Vashem Intézet gyűjtése). A fali vitrinben sárban ragadt, elhagyott gyermekjátékok láthatóak. A kiállítási téren elhelyezett terminálon számos ismeretterjesztő szöveget olvashatnak a látogatók magyar zsidóság történetéről, Magyarország német megszállásáról, a nyilas hatalomátvétel időszakáról, koncentrációs és megsemmisítő táborokról, a romák üldözéséről Magyarországon és Európában és a gyermekek sorsáról a Holokausztban; beletekinthetnek a táborokba hurcolt gyermekek visszaemlékezéseibe, korabeli fotókat és egyéb dokumentumokat láthatnak, továbbá egy 1944-es kronológia mutatja be a magyarországi történéseket. A monitoron a kiállítás teljes ideje alatt egy, a múzeum történészei által túlélőkkel készített interjúkból és archív felvételekből összeállított dokumentumfilmet vetítenek. A Hetedíziglen kiállítással párhuzamosan nyílik meg a múzeum III. emeletén a Magyar tragédia, 1944 című, az egész évet végigkísérő tárlat is. A kiállítás területén egy SS és egy csendőr egyenruhát állítottak ki. Az egyik falfelület az "Igazak Fala" (ahol a zsidókat mentők nevei olvashatók), egy másik fal pedig a "Tetteseké" (a Magyarországon tevékenykedő SS és nyilas vezetők és végrehajtók nevei, képei). A kiállítótérben látható térképen a koncentrációs és megsemmisítő-táborok vannak feltüntetve, külön jelölve a tömeggyilkosságok helyszíneit, valamint azon táborokat, ahová magyarokat is hurcoltak és pusztítottak el. A teremben álló három koporsó -- amelyek képernyőin fényképek váltják egymást - az európai, a magyarországi és a roma holokausztra utal.
Ebben a teremben fogják vetíteni április 27-től, három hónapon keresztül, Claude Lanzmann Shoah című, 9 órás dokumentumfilmjét.

A Holokauszt
A holokauszt görög eredetű szó, jelentése égő áldozat. Ez a szó fejezi ki legjobban az európai zsidóság tragikus sorsát, melyek a második világháború alatt Németországban és a német fegyveres erők által ellenőrzött területeken elszenvedett. A holokauszt a zsidóság szisztematikus, fizikai megsemmisítését jelenti. A fajelméleten alapuló náci politika a teljesen asszimilálódott német zsidóságot ugyanúgy meg akarta semmisíteni, mint az ugyancsak asszimilálódott nyugati, és a nemzeti jelleget még többé-kevésbé őrző kelet-európai közösségeket. Közvetlenül Hitler hatalomra jutása után (1933) Németországban megkezdődött a koncentrációs táborok hálózatának kiépítése. A táborok első rabjai a nemzeti szocializmus politikai ellenfelei, kommunisták, szociáldemokraták, konzervatívok és szakszervezeti aktivisták voltak. Munkatáborokba zárták a náci fajelmélet által alsóbbrendűnek tartott zsidókat, cigányokat, valamint azokat a csoportokat, melyeket a náci rendszer társadalomellenesnek tartott. Ilyenek voltak a homoszexuálisok és az állítólagos vagy valódi munkakerülők, de például Jehova tanúi is. A táborok őrzése, igazgatása 1934 elejétől az SS kezében volt. 1939-ben Németországban hat főtábor -- Dachau, Sachsenhausen, Buchenwald, Mauthausen, Flossenbürg, Ravensbrück -- és négy melléktábor üzemelt. A Lengyelország elleni háború megindítása után (1939) a táborok hálózatát Auschwitz, Neuengamme, Gusen, Natzweiler, Gross-Rosen, Majdenek, Niederhagen, Stutthof, Arbeitsdorf táborok létesítésével bővítették, 1942-re a főtáborok száma 15-re nőtt. 1944 áprilisában már húsz főtábor és 165 melléktábor működött. A táborokban a zsidóság mellett romákat, lengyeleket és különböző állampolgárságú hadifoglyokat is őriztek. Különösen nagy számban pusztultak el éhezés, betegség és kimerültség következtében a szovjet hadifoglyok. Számuk 2,2 - 3,3 millióra becsülhető. Egyes táborokban különböző "orvosi" kísérleteket is végrehajtottak. A dachaui táborban túlnyomásos kabinokat próbáltak ki a foglyokon a légierő számára. De mesterségesen létrehozott fagyási sérüléseket is "kezeltek". Sachsenhausenben, Natzweilerben, Buchenwaldban és Neuengammeben "immunológiai kutatások" során tífusszal, sárgalázzal, tuberkulózissal és maláriával oltották be a rabokat. Auschwitzban és Ravensbrückben a "fajilag alacsonyabb rendű" népek szaporodásának meggátolására sterilizációs kísérleteket végeztek. Hitler valószínűleg 1941 végén adott utasítást a "zsidókérdés végső megoldásának" (Endlösung) előkészítésére. A zsidóság szisztematikus megsemmisítését a keleti hadműveleti területeken az SS kötelékébe tartozó különleges bevetési csoportok (Eisatzgruppe A,B,C,D) végezték. Ez a katonai gépezet 1943-ra már több mint 1 millió zsidót gyilkolt meg. A tömeggyilkosság korábban nem ismert, mindaddig elképzelhetetlen módszereit dolgozták ki és hajtották végre a megsemmisítő táborokban. Az első megsemmisítő tábor a Lodz melletti Chelmo volt. Itt 1941 decemberétől folytak tömeges kivégzések autógáz alkalmazásával. A teherautók zárt rakterébe zsúfolt áldozatokat közéjük vezetett kipufogógázzal ölték meg. Az első gázkamrákat Auschwitz-Birkenau-ban alkalmazták 1942 márciusától. 1942-ben megsemmisítő tábor létesült Sobiborban, Belzecben, Treblinkán és Majdenekben. Ezekben a lengyel területeken lévő táborokban a nácik több mint három millió zsidót pusztítottak el. A holokausztban módszeresen megszervezték és megtervezték, majd iparszerű technológiára emlékeztető módszerességgel végrehajtva kísérelték meg a zsidóság teljes kiirtását, fizikai megsemmisítését Több mint 5 és fél millió európai zsidó gyilkoltak le. Köztük másfélmillió gyermeket.